Szerintem – bár minden cikket nem olvastam el ebben a témában – ha a fényképezőgép szó elhangzik, akkor mindenki önti magából a technikai maszlagot, vagy belekezd a történelmébe, sőt, talán állást is foglal (mi főleg e nyelvterületre jellemző) technikák, vagy márkák mellett / ellen. Aztán egy idő után a lényeg valahogy mindig elfelejtődik. Miért használjuk? Mire? Mi vele a célunk? Megörökíteni a gyermek cseperedésének pillanatképeit? Villogni vele a strandon, és titokban a bikinis csajokról elsütni pár kockát? Képekben szeretnénk megmutatni a bennünk zajló érzelmeket, megmutatni, hogy milyen nézőpontból látjuk a világunk, majd művészetet kreálni a pillanatokból? Divat lett fényképezni? Esetleg rájöttünk, hogy ezzel pénzt is lehet keresni, s ráerőltetjük a világra nézőpontunkat, vagy más nézőpontját? Mindenki másért, vagy lehet, még el sem gondolkozott azon, hogy megfogalmazza ezt a roppant egyszerű kérdést. Pedig ez általában segíteni szokott abban, hogy kiválasszuk a megfelelő fényképezőgépünket. Igen, kiválasztani a megfelelő típust, hiszen minek indulnál el egy roncsderbin Formula 1-es autóval, hiszen egyrészt roppant drága lenne, másrészt a fillérekből összerakott, legcsúnyább roncsdarab is köröket verne rád, te meg ott sírnál a pálya mellett, hogy ez miként történtetett meg akkor, ha a versenyre használt autód fejlesztése annyi volt, mint egy kisebb ország egy éves költségvetése.

Szerintem az sosem megfelelő válasz, hogy” jó képeket akarok csinálni”. Azt nem a gép dönti el. A gép egy eszköz, mi a szemed a lényed meghosszabbítása, és csapdába ejti azt a tized, század, ezredmásodpercet, mit akkor látsz, láttatni akarsz a világgal. A jó kép az lehet, ahogy, amilyen szemszögből mutatod be ezt a pillanatot. És ezt el lehet készíteni egy pár ezer forintos filmes fényképezőgéppel, és meg lehet csinálni egy 2 milliós profi géppel is. Sőt, a filmes géppel lehet nagyobb esélyed is van, mert azt sokkal gyorsabb életre kelteni, mint megvárnod, hogy a digi géped szoftvere betöltődjön, majd rájöjj, hogy akksit kell cserélned benne. Ha van…

Most valljuk be őszintén. Azok az emberek, kik szeretnek fényképeket nézegetni, és elmennek egy kiállításra, akkor a büdös életben nem fogják megkérdezni a teremőrt, hogy nem tudja e véletlen, a fotós(ok), művész(ek) milyen géppel készítették azt a képet, mi előtt a látogatók eltöltöttek jó pár percet és nevetettek, vagy könnyes lett a szemük, esetleg végigfutott bennük az életük hasonló pillanata. Kit érdekel? Az emberek 99%-a soha nem fogja megtudni, hogy Moholy-Nagy László, vagy André Kertész milyen gépen nyomta meg a gombot (de majd ez a lap elmondja… ;) ).

A drága, digitális fényképezőgépek még vissza is tudnak ütni tulajdonosára, mikor kiderül, hogy az illető egyáltalán nem ért a technikához, mi a kezében van. Ugyanis csak egy ideig lehet megetetni az emberekkel, hogy a gépben van a hiba, amiért megdöbbentően rossz képeket készítünk. Egyszer belefutunk olyanba, ki ért is a fényképezéshez…. Tök ciki ha kiderül, csak azért vettünk drága masinát, hogy villogjunk a haverok előtt.

Ennek az oldalnak sosem lesz célja állást foglalni technikák, gyártók mellett. Sosem fogja megmondani, hogy mi a rossz, mi a jó. Az oldal ezen része összefoglalót kínál a témáról úgy, hogy megpróbál elég szakmai lenni, illetve elég emberi is (mint tudjuk, a kettő sosem volt ugyanaz), és elérje, hogy a fényképezőgép tulaj elővegye a gépe használati utasítását, és az ott leírt mondatokat ha nem is azonnal, de valamilyen mértékben megértse.

Nem kíván konkurencia lenni semmi más, szakmai lapnak. Sajátos, egyedi hangnemben akarom megmutatni, hogy miről szól ez a téma, úgy, hogy eddig sehol nem volt leírva, illetve én nem találkoztam vele. Így hát elég legyen a szócséplésből, nézzük meg a három főkategóriát, mit a fény leképezéséhez használunk.

Mit is jelent a kisfilm, a közép-, és nagyformátum.