Kisfilm

Megkérdezlek az utcán, hogy milyen gépeket ismersz, akkor rámutatsz a telefonodon lévő „műanyag optikára”, majd elmeséled, hogy a barátodnak, barátnődnek van valami drága gépe, min ki lehet cserélni ott elől azt a nagy izét, talán elhangzik a Nikon, vagy a Canon név is.

Ha három nagy kategóriára akarjuk lebontani a fényképezőgép témát, akkor ezt a felhasználási mód szerint a legésszerűbb megtenni. Ekkor menten rájössz, hogy nem is annyira bonyolult ez a dolog, majd megdöbbensz, hogy a barátod „drága” fényképezőgépe ugyan abban a kalapban van, mint a tiéd. Ugye? Lassan kezd mindegy lenni, hogy 20, esetleg, 200 ezer forintos gép van a zsebedben.

Nézzük az elsőt, mi a legnagyobb, hiszen az emberek roppant többsége ezt használja. (Azért ez valahol vicces…. Az emberek 90%-a kisfilmes gépeket használ, de a mindennapjaid 99%-ában közép, vagy nagyfilmes gépekkel készült képeket nézel. Vagy ez csak nekem vicces?)

Ez a táblázat megmutatja a három fő kategória képérzékelő (CCD / CMOS), illetve film méreteit. Mindez csak összehasonlításképp, azért, hogy érezhető legyen a különbség köztük.

Kisfilm

Szinte minden, így hát ez a szó is a filmes korszakból szakadt a digitális világra. Ez tulajdonképp egy megragadt név, mi azt mondja meg, hogy a gépben lévő szenzornak – mi ugyebár felfogja a fényt – mekkora mérete van. Régen, mikor én még röpke gondolatfoszlány sem voltam, a legelterjedtebb kisfilmes méret a 36mm×24mm volt. Tehát, ekkora mérettel rendelkezett egy képkocka. Hhmmm… igaz, ebben benne volt a perforáció is, minek segítségével a filmet továbbították a gépben, de ez most számunkra nem túl lényeges. A digitális világ úgy örökölte meg a kisfilm nevet, hogy minden, ebben a kategóriában lévő gépnek a képfeldolgozó szenzor mérete 36mm×24mm (Full Frame nevet illesztettük rá), vagy ez alatt helyezkedik el.

A kisfilmes kategóriát is felbonthatjuk három nagy csoportra. Legyen az egyik neve Kompakt, a másiké Bridge, míg a harmadiké Tükörreflexes.

Ha ezt régebben írom, akkor talán még hozzáteszem a csoportok elkülönítéséhez az objektív cserélhetőségi lehetőségét, de ez már lassan a múlté.

A kompakt

Mit kell tudnunk róla? Milliónyi forma, ezernyi szín, a boltok polcai roskadásig vannak velük. No és ha hiszed, ha nem, a profik is használják. Témakereséshez (mondjuk tájfotóhoz) minek vigyél tonnányi felszerelést, mikor elég egy ilyen, a farzsebben is bőven lötyögő gép, mire később jól rá lehet ülni.

Az objektív a gép vázába behúzható, onnan kitolható, így elérhető vele a vékony méret. Egyébként közepes fókusztávolsággal rendelkeznek. A lencséket a gép kikapcsolt állapotában egy automatikusan záró/nyitó sapka védi a sérüléstől, kosztól. Funkcióit, menürendszerét minél inkább felhasználóbaráttá tervezik. Az elkészült képeket veszteséges, tömörített formában tárolják. A beépített vaku a közeli témákra elegendő, de többet ne is várjunk el tőle. Rögzíthetnek hangot, mozgóképet, és ellátják őket minél több extra funkcióval annak érdekében, hogy gyorsan lecseréld a jelenlegi masinádat egy újabbra. Mivel amatőröknek készülnek ezek a gépek, így hát az ezek fejlesztőin is jókora a nyomás annak érdekében, hogy minél intelligensebben dolgozzák fel az általunk elkészített képeket. Néha pont ez a probléma. Mármint az, hogy a képeden minden éles, te viszont szeretnél kísérletezni mondjuk a mélységélességgel, hol csak a témád éles a képen, a többi részlet elmosódott. Ilyenkor jönnek a különböző képmanipuláló programok, pedig milyen jó lenne ezt a helyszínen megoldani, ugye?

A Bridge

Igen, tulajdonképp hidaljuk át a szakadékot a kompakt kategória, és a tükörreflexes masinák között.

Kezdjünk el hasonlítani egy komolyabb fényképezőgépekre, viszont maradjon az objektívünk fix (néhány típusnál kiegészítőként tudjunk rá szerelni széles látószögű, vagy tele lencséket), maradjunk meg a kis szenzorméretnél, tegyünk bele jókora képstabilizáló rendszert a hosszabb expozíciók használata miatt, és adjunk a fotósnak némi szabadságot, ellenőrzést a képek elkészítése felett, mint pl. a zársebesség, rekeszérték, ISO, fehéregyensúly beállítások.

Objektívek nem cserélhetők, általában 30 mm-től akár 300-500 mm-es gyújtótávolságú zoommal is rendelkezhetnek (ultrazoom, superzoom néven emlegetik őket). Mivel zárt a rendszer, ezért nem kell a képérzékelő szenzor tisztításával sem foglalkoznunk. Két fajta elektronikus keresővel vannak ellátva, egy LCD-vel a váz hátlapján (mely néhány gépnél kihajtható, így boldogabb lesz az életed, ha a fejed fölül próbálsz fényképezni), és egy EVF (Electronic View Finde) keresővel. Az EVF tulajdonképp egy kis miniatűr LCD. Előnye, hogy nem kell külön optikát kiépíteni a kereső részére (mint a tükörreflexes gépeknél), így olcsóbb az előállítása. Nagyrészt azt is fogjuk benne látni, amit fényképezünk. Beállíthatjuk a különböző expozíciós értékek kijelzését, hisztogramot, és nem zavar a külső fény. Hátrányai a nagy fogyasztás, a kép élességének megítélése kézi fókuszálásnál. Ezért is szoktak beépíteni hozzájuk egy külön funkciót, mi a kép középpontját felnagyítja az élességállítás ellenőrzéséhez.

A tömörített képek mellett pedig már nyers, RAW formátumba is képesek eltárolni a készített képeket. Felbontásokról direkt nem írok semmit semelyik kategóriában, mert egyrészt ez a nagymérethez hasonlítva vicc, másrészt pedig holnap már nem lesz igaz, mit ide levéstem.

(A szerk.megjegyzése: előfordul az, hogy az általuk készített képekkel leiskolázod a nagy DSLR fanokat, csak tudnod kell megfelelően kihasználni a gép által nyújtott funkciókat.)

A tükörreflexes (DSLR)

Noh, hát ez az a kategória, mi a legnagyobb harcot vívja a rajongói között. Csak a gond van vele. Egy felszerelés ára megközelítheti a „lehetetlen elérnem”-et, emellett bejön a képbe a cserélhető objektív, miből soha nem elég egy, a rengeteg szűrő, különböző, egy idő után csak a polcokon porosodó kiegészítő. Egyébként meg ellopják, leejted, tisztítani nem elég egy porronggyal, kell hozzá hátizsák, táska, van súlya, mit roppant mód meg tudsz érezni attól függően, hogy milyen objektívet pakoltál fel rá, más gyártók fanatikusai meg folyamatosan bemagyarázzák, hogy nekik sokkal jobb van, és azt is, hogy miért…

Viszont viccet tegyük félre egy kicsit, és azért az tény, hogy ebben a kategóriában már jelentős a technológia. A képfeldolgozó rendszernek pontosnak, gyorsnak kell lenni, a fényméréssel, élességállítással sem tökölődhet a gép komoly másodpercekig, hiszen professzionális felhasználásra készültek. Egy fotóriporter nem mondhatja azt a témájának, hogy várj egy kicsit az ugrással, mert nem állt be az élességem (morbid, de így van…), és a tiszavirág is csak egyszer van évente pályafutása csúcsán.

Azért hívják tükörreflexesnek, mert az objektív, és a képérzékelő szenzor között egy tükörpáros helyezkedik el, miből az egyik a keresőbe irányítja az objektívből érkező képet, majd expozíció közben ez felcsapódik, miáltal te már nem látod a témát, a képérzékelő szenzor viszont annál inkább. Tulajdonképp tele van tükrökkel és prizmákkal a gépváz, mik a beérkező fényt felhasználják az élességállításhoz, fényméréshez. És a gépváz itt kiemelve szerepel, hiszen két fő egységből áll a géped. Az egyik maga a váz, a másik pedig a cserélhető objektív. De nézzük meg, hogy miként is „mozog” a fény abban a vázban:

1. Pentaprizma / penta-tükör 2. Mattüveg, és fölötte a fókuszáló lencse 3. Tükörpáros 4. AF szenzor 5. Redőnyzár 6. CCD / CMOS szenzor 7. Kereső, és lencsetagjai 8. Fénymérő szenzor

Valahol a következőket olvastam: „A DSLR (Digital Single Lens Reflex) olyan fényképezőgép, amelynek optikája mögött egy tükör található, melyről a fény egyenesen a keresőbe jut”

Noh, ezek után ez egyenesen szónak új értelmet kell keresnünk…

A másik fő elem az objektív, mi itt megér egy külön cikket, és majdan hivatkozok is rá itt, mert jókora a téma. Rettentő nagy a választék, és a kiválasztást az dönti el, hogy milyen témában szeretnénk fotografálni. Választhatunk portrékhoz, vagy nagy zoom tartománnyal rendelkezőeket, széles látószögűeket, gyártónktól független, de kompatibilis termékeket, belefuthatunk rossz döntésekbe, és döbbenetes árakba.

Az automatikus élességet egy külön egység végzi a gépvázban, mi témának kibontását viszont itt már megtalálhatod.

A képérzékelő szenzor méretek itt a legnagyobbak a kisfilmes kategóriában. Ide most kéne valami táblázat, mi bemutatja az a 6-7, tipikusan DSLR gépekbe elhelyezett szenzorfajtát, pontos méretekkel, tulajdonságokkal, elnevezésekkel, de ez nem az a hely! A web ezzel tele van. Milliméterről-milliméterre megtudhatsz mindent az erre szakosodott oldalakon.

Legfőbb erénye az a DSLR-nek, hogy itt már mindenbe beavatkozhatsz manuálisan. Akkora szabadságod van, amekkora csak lehet a kisfilmesek között, de emellett megkapod ugyanazon automata programokat (motívumprogramokat), miket a kisebb kategóriákban.

Az elkészült képeket – bár a lehetőség adott – nem veszteségesen tömörített állapotban tároljuk, hanem nyers valójában (digitális negatívként is szokták emlegetni), TIFF, vagy RAW formátumban. Professzionalistásról beszélünk, ami a kép utólagos feldolgozását is jelenti, mit nem hagyunk a kamerára, illetve annak szeszélyeire, hanem utólag végzünk el a képfeldolgozó programok segítségével.

Végezetül, ezt muszáj volt lenyúlnom egy BME-s összefoglalóból: