Nézz rá a fotóra! Meglátod, és önkéntelenül is felmerül a kérdés; Ki volt ez a pasas?
Úgy jellemzik hogy „Amihez hozzányúlt, arannyá változott a kezében”.
A Mai Manó Ház szakkönyvtárát nevezte el róla, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (most már az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, holnap meg megint más nevű intézmény) fotóművészeti ösztöndíjat hozott létre a neve alatt.
Könyveit, képeit lehet felfedezni aukciókon, könyvesboltokban. 2007-ben például egy londoni fotótörténeti könyv árverésen az egyik legdrágább tétel az 1930-ban kiadott reklámfotó kötete (Photo und Publizität / Photo and Advertising). Iskolát teremtett a reklámfényképezéssel, kortársai elismerik, hogy későbbi magyar fotóművész társadalom fejlődését, sikereit az ő munkássága alapozta meg. Országunk ezt a pályafutást úgy hálálta meg, hogy elszegényedve, egy Tolbuchin körúti üzletben, igazolványképek készítésével záródik le pályafutása.
De ki is volt ő valójában?
1889.ben, Budapesten született, jómódú polgárcsalád fiaként. 1903 környékén kezdett el a fényképpel, illetve fényképezéssel foglalkozni, a festészet, rajz és a zene mellett. Az itthon letett kereskedelmi érettségije után, 1909-11 között Münchenben folytatta tanulmányait az ottani fényképészeti akadémián, hol kitüntetéssel végzett, és megkapta az akkori legnagyobb elismerést, a német szakfényképészeti kitüntetést, a Dührkoop érmet. Ezt követően nem volt megállás, folyamatosan érkeztek a rangosabbnál-rangosabb elismerések Rómából, Moszkvából, Párizsból, Londonból. 1913-ban megalapította a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolájában az első állami és hivatalos fényképész szakot. Jelenleg az iskolát Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium néven ismerjük. 1920-ban eltanácsolták az iskolából. Ennek okára nem sikerült rájönnöm, ha valakinek ötlete van, az megírhatja kommentben. Lehet az iskola vezetésé nehezményezte Pécsi Avantgárd felé húzását, mi stílusirányzat formálásának később oszlopos tagja lett, vagy nem tetszett nekik az oktatás mellett működő Dorottya utcai műterme, esetleg csak irigyek lettek volna?
1921-től átveszi a Magyar Fotográfia szerkesztését, minek köszönhetően formailag változik, és illusztrált lesz a lap. Nagy célt tűztek ki azzal, hogy túlszárnyalja a külföldi szaklapokat is, de ezeket a törekvéseket a gazdasági válság keresztbehúzza. Öt évfolyamot követően Pécsi távozik, minek oka valószínűleg az, hogy a lapnak folyamatosan anyagi gondjai voltak, minek okán nem volt képes elérni azt a célt, mit felvázoltak maguknak induláskor.
1920-30 között már híres portréfotós, és nagymenő közéleti szereplő. Ebben az időben kezdett el foglalkozni a reklámfotóval, és mondhatjuk azt is, hogy ennek a műfajnak ő lett az atyja, hiszen ekkor jelent meg elsőként a reklámban maga a fotó. Leegyszerűsített témák, a központi szerep maga a tárgy volt, mit könnyen érthetett a közönség. Könyvet is írt erről, mi 1930-ban jelent meg német nyelven (Photo und Publizität).
A reklámfotó mellett foglalkozott még portré- (pár nagyobb név: Bartók Béla, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Egry József, Pablo Casals, Anna Pavlova, Nyizsinszkij, Rákosi Mátyás), akt- (mi a portré mellet a legkiemelkedőbb), csendélet-, tájfotózással is. A Deutsche Kunst és az angol Studio közölte munkáit.
A díjak és kitüntetések pedig csak jönnek. Göteborg 1929-ben, Bécs 1929-ben és 1934-ben, Amszterdam 1932-ben, az Iparművészeti Világkiállítást rendező Milánó 1934-ben tünteti ki képei elismeréseként.
Tudásszomja megállíthatatlan volt. Saját nemeseljárást fejlesztett ki, mit PEJO néven ismerünk. A nemeseljárást pigmentnyomatnak is nevezzük. Valamikor, az 1840-es évek tájékán rájöttek arra, hogy ha káliumbikromáttal kezelnek szerves anyagokat (keményítő, enyv, zselatin, gumi) akkor azok a fény hatására oldhatatlanná válnak. 1866-tól már árusítottak ilyen fotópapírokat is, miken káliumbikromáttal érzékenyített, zselatinban oldott vagy elkevert porfesték volt. Ezen eljárással bármilyen színű képet el lehetett készíteni, függően természetesen a zselatinba kevert porfesték színétől. Ezt fejlesztette tovább duplex eljárásként, és szabadalmaztatta Pécsi, hol a kép előhívása két különböző eljárással, egymásra illesztve készítette.
Dorottya utcai műtermében folyamatosan végzett szakoktatást is. A műtermet a világháború alatt bombatalálat érte, ahol a gyűjteménye, fényképei, munkásságának nagy része megsemmisült.
1947-49-ig visszatért a fényképész szakra tanítani. Legékesebben saját maga tud vallani az oktatás lényegéről:
„Múltam arra kötelez, és becsvágyam arra ösztönöz, hogy tanítványaimból (…) haladó szellemű, alaposan képzett mesterek és a tehetségesekből művészi ízlésű műiparosok váljanak. Nemcsak a puszta mesterséget tanítom, hanem ennél kétségtelenül sokkal többet: lépést tartok mesterségünk legújabb vívmányaival, követem a külföldi szakirodalom minden jelentős, fejlődést jelentő mozzanatát. Tanításom haladó és modern irányát korunk művészeti szellemével egészítem ki, mert csak így nevelhetek az átlagon túlmenő, jóízlésű, tehetséges műiparos nemzedéket. Tanításom szolgálatába állítom 40 éves tudásom és tapasztalatom számos mesterfogását. Az egyoldalú képzés veszedelmét elkerülve, igen számos ágát oktatom a fényképezésnek, s mindezen nagy tananyagot olyan speciális elméleti előadásokkal támasztom alá, amelyek a gyakorlattal szorosabb kapcsolatban állnak, mint a tanulók számára kötelező száraz fizikai és kémiai technológiai előadások. Tehetséges növendékek magasabbfokú kiképzéséhez szükségesnek tartom annak a különleges fényképészeti esztétikai tananyagnak is az előadását, amely a hosszú évek tanításomnak leszűrt eredményei. Művészi portré-, genre-, reklámfelvételek-, anyagfényképezési tanulmányok és még több más hasznos műfaj azok amelyek alapos elsajátításához szükséges a megfelelő esztétikai alátámasztás és mindezekhez szorosan kapcsolódó céltudatos ízlésnevelés”.
1948
A háború utáni rendszerben elszegényedve, igazolványkép készítésekkel tartotta el családját. Hosszú betegség után, 1956 nyarán halt meg. És ezzel lezárult egy jeles korszak.
Könyvei listája megtalálható a Magyar Fotográfiai Múzeum, könyvtár szekciójában.
