Fotózzunk.
Amatőrtől, amatőröknek, amatőr szinten….
„de lehet, az alcímen még változtatni fogok… kell ezen még dolgozni…”
Egy, általam nagyrabecsült fotográfus mondatai csengenek a fülemben (nevezzük egyszerűen Kisbenedek Attilának, aki az AFP Hírügynökség (Agence France Presse) egyik fotóriportere), ki egyszerűen csak azt az alapvető igazságot próbálta a hallgatói agyába vésni, hogy ha fényképezőgépet fogsz a kezedbe, akkor azt boldogan tedd. Természetesen nem csak erről az eszközről van szó, hanem az élet bármely területéről, de mivel mi most a fotózással foglalkozunk, így hát valahogy csak bele kellett tennem a fényképezőgép szót a mondatba. Még nekem is, ki roppant cinikus az élet, a világmindenség, és minden témájában, be kell látnom, igaza van. Egy fotós suliban rengeteg minden tanulunk a fotógráfia témakörben. Megismerjük a színeket, fényeket, árnyékokat, alapvető igazságokat a témák kezeléséről, technikákról, beállításokról, kamerák típusairól, optikák felépítéseiről, de mindez lényegtelenné válhat, hiszen nem a gép fotóz, hanem te. A hátizsákodban lehet 10millió forintos felszerelés, fejből vághatod az eszközeid legaprólékosabb tulajdonságait is, de ha a témát nem találod, akkor mindez csak egy nagy kupac fém, üveg és műanyag marad. Te vagy, ki életet lehel beléjük, a te látásmódodat fogják tükrözni az általuk elkészített képek. A képek, mik a lényed tükrei. És lássuk be; ha úgy nézed a gépeden keresztül a világot, hogy a számláid, a családod, a munkahelyed, a szerelmed, vagy úgy általában a saját makróvilágod gondjai bosszantanak, az meg fog látszani.
Szeretném kiemelni, hogy ez egy amatőröknek készül, amatőr lap, mit rengeteg ollózásból fogok létrehozni úgy, hogy bár saját stílusban teszem, de fel lesz tüntetve az oldal impersszum részében, hogy hová nyúltam segítségekért. Nem hiszek abban, hogy minden téma megfogalmazása egyetemes, és megdönthetetlen, hisz a fotózás mindig az új felfedezéséről szól, s a mai nagy igazságok holnap talán dogmatikussá is válhatnak. Ki ismerheti a jövőt?
